Bemutatkozás

A Raoul Wallenberg Egyesület 36 éve

1. 1. 1988. december 17.-én társadalmi kezdeményezésként alakult meg a Raoul Wallenberg Egyesület.

A pártállami körülmények oldódtak, önálló, civil társadalmi kezdeményezéseknek több tér nyílt, a szólás és vélemény-nyilvánításnak az 1988-as Egyesülési Törvény teret adott. Ezzel egyidejűleg megjelent a –társadalmunkból már kiveszettnek gondolt- szélsőséges, kirekesztő és rasszista hang. Az egyesület alapítói –egyetemi és főiskolai hallgatók, szociológusok, közgazdászok, újságírók és más, tenni kívánó magánemberek és közéleti személyiségek- ez ellen emelték fel szavukat. Tudták, hogy a demokrácia védelme, a toleráns közélet és a kisebbségek védelme nélkül elképzelhetetlen.

Raoul Wallenberg a náci Németország által 1944-45-ben megszállt Magyarországon tevékenykedő svéd diplomata a vészkorszak idején többezer magyar zsidó életét mentette meg. 1945 januárjában a szovjet hatóságok letartóztatták és máig is tisztázatlan körülmények között a Szovjetunióba hurcolták. Egyesületünk azért vette fel a nevét, mert tevékenysége szimbóluma lehet az emberi helytállásnak, az üldözött emberek érdekében végzett munkának.

Az Egyesület tagjai közé már kezdettől fogva, az ország legkülönbözőbb területeiről léptek be tagok. Igazán országos egyesületté az általában önállósult programmal megalakult tagcsoportok révén vált. A regionális, illetve helyi jellegű problémák kezelése az Egyesület egésze számára is fontos.

· Pécsi és dunaharaszti-i csoportjaink elsősorban a cigányság életéhez, kultúrájához, oktatásához fűződő problémák képviseletével foglalkoznak, néha interregionális szinten is.

· A székesfehérvári szervezet tudatosan vállalta az egyesületet céljainak helyi megjelenítését, a városban és Fejér Megyében a többségi és kisebbségi társadalom közötti kisebbségi és emberi-jogi konfliktusoknál a hidak építését. 1997-ben a Rádió utca néven elhíresült konfliktusnak voltak csendes, mértékadó konfliktuskezelői.

· A Szegedi, Csongrád Megyei Csoport elsősorban a helyi nemzetiségi és etnikai szervezeteknél jelentkező problémák kezelését végzik. Általuk szerveződik egy Csongrád Megyei Regionális Jogvédő Központ.

Az Egyesület tevékenységét kettősség jellemzi; egyrészt a névadóhoz méltó hagyományőrzés, másrészt az aktuális kisebbségi emberi jogi problémák kezelése, képviselete.

1. Alapításunk óta arra törekszünk, hogy névadónk tevékenysége mindenki számára ismert legyen. Ennek érdekében támogatjuk az életével és magyarországi működésével foglalkozó kutatásokat, emlékhelyeinek felkutatását és ápolását.

· Egyik kezdeményezői vagyunk annak, hogy a háború után közadakozásból elkészült, de felavatása előtt elszállított, jelenleg Debrecenben lévő emlékműve az eredeti helyére, a Szent István parkba kerüljön vissza. Egyesületünk alapítói, már 1988-ban ezt a célt hirdették meg. 1999-ben valósult meg.

· Minden évben Augusztus 4.-én megünnepeljük születésnapját, a Szilágyi Erzsébet fasorban álló szobránál.

· Január 17.-én gyertyás megemlékezést tartunk a Wallenberg utcában ott (ahol elhurcolása előtt Pesten utoljára látták) és újabban a Szent István parkban helyreállított Wallenberg emlékműnél.

· Néhány tagunk magán kezdeményezésére a Budapesti Történeti Múzeumban első alkalommal Wallenberg emlékkiállítás jött létre. (1992.)

· Az 1990-ben – a Raoul Wallenberg Egyesület és MKB Rt. által – alapított Raoul Wallenberg Alapítvánnyal közösen megindítottuk a Wallenberg Füzetek sorozatot.

2. A hagyományőrzéshez – az ismert II. Világháborús események miatt – hozzá tartozik a magyarországi antirasszista és antifasiszta hagyományok ápolása. Az antifasiszta ellenállásnak és embermentésnek sok kitűnő példáját ismerjük. Támogattuk és támogatjuk, hogy az embermentés minden formája és minden szereplője kapjon helyet a megemlékezések során. E tekintetben sok magyar és külföldi társszervezettel tartunk kapcsolatot. Kölcsönösen részt veszünk egymás megemlékezésein. Számunkra is kiemelkedően fontos volt az 1994 és 1995-ös év, a magyarországi holokauszt 50. Évfordulója. Számos ezzel kapcsolatos rendezvényen vettünk részt, vagy voltunk szervezők.

A kirekesztő magatartással szembeni fellépés magyarországi hagyománya különösen érdekes és fontos történelmünket ismerve. E témakörben két igen tanulságos konferenciát is rendeztünk, “Befogadó Magyarország”, ill. “A kirekesztés gyökerei Magyarországon” címmel. A konferenciák legfőbb célja a humanista hagyományok, illetve az átmeneti problémák bemutatása volt és az elhangzott előadások anyagának mielőbbi eljuttatása a középiskolák történelem-tanáraihoz. (Kiadásuk folyamatban van.)

3. Amerikában 1992-óta már van Raoul Wallenberg emléknap (október 5.-én). Magyarországon, ahol tevékenykedett és több ezer ember közvetlenül is neki köszönheti életét, sokáig nem sikerült elérni egy Wallenberg, vagy Tolerancia nap beiktatását naptárunkba, de tevékenységének törvényi megörökítését sem. (Számos rendezvény ugyanakkor már született: Raoul Wallenberg díszpolgár lett, szobrok és táblák jelzik több ponton tevékenységét.) E tekintetben jelentett nagy lépést, amikor 2000 júniusában az egyesületünkbe látogatott Nane Annan, Raoul Wallenberg unokahúga, az ENSZ főtitkárának felesége. Június 30.-án vele egyeztetve megállapodtunk, hogy ha egyéb támogatónk nincs is, magunk kezdeményezzük az “Embermentők napja” ünnepét. Ez természetesen csak részmegoldás lehet, de mégis jelentős előrelépés lehetne, sajnos még nem sikerült.

4. Az Egyesület életében meghatározó másik tevékenység Raoul Wallenberg örökségének aktuális képviselete. Annak idején, Budapesten Wallenberg igen nehéz körülmények között dolgozott. Ma szerencsére más helyzetben élünk, a feszültségek is más természetűek, de ezeket is meg kell oldani. Fellépünk a kisebbségellenes társadalmi tendenciák, emberi-jogi sérelmek, adott esetben durva atrocitások ellen. Munkánk fő célkitűzése, hogy a többségi társadalom és az aktuális kisebbség között hidakat építsünk és ennek érdekében mozgósítjuk kapcsolatainkat a magán személyekhez, az illetékesekhez, valamint a közvéleményhez is fordulunk. Nagyon fontos szerepet tulajdonítunk a prevenciónak – a konfliktusmegelőző programoknak, a toleráns, humanista értékek társadalmi népszerűsítésének.

· Egyesületünk ifjúsági csoportja révén – a tolerancia és a másság tiszteletét bemutató – találkozókat kezdeményeztünk középiskolásokkal és egyetemistákkal

· Egyetemek szemináriumaira, TDK megbeszéléseire kapunk céljaink képviseletében meghívást. Részt vettünk a cigányellenesség témájában több nyilvános vitán és fórumokon, pl. legutóbb a szegedi rendőrfőkapitánnyal.

· Televízióban – vidéki és városi televízióban egyaránt – gyakran kapunk megszólalási lehetőséget. Újságokban jelennek meg tagjaink politológiai és szociológiai elemző írásai. Ezek a megszólalások gyakorlatilag az Egyesület tevékenységének szinte minden területét érintik.

· Az emberi jogi és kisebbségi kérdésekben számos konferenciát, egyeztetést és fórumot szerveztünk, valamint rendeztünk.

Az egyik legrégebben működő kisebbségi emberi-jogi egyesület vagyunk, ezzel is magyarázható, hogy igen szerteágazó a tevékenységünk. Gyakorlatilag minden kisebbségi emberi-jogi területtel foglalkozunk. Nincs módunk, energiánk és szakmai muníciónk arra, hogy teljesen végig vigyünk minden ügyet, politikai kezelésükben viszont kezdeményezők, ill. közreműködők lehetünk. Működtetjük társadalmi és szakmai kapcsolatainkat. Más civil, emberi-jogi szervezetekkel, a feladatok és az értékek mentén együttműködünk. Noha az alapszabályunk szerint nem kötődünk egyetlen párthoz, vagy pártszerűen működő szervezethez, de a politikai élet minden olyan szereplőjével igyekszünk jó kapcsolatokat ápolni, akiknek a számára a toleráns, humanista értékek fontosak és hajlandók ennek az érdekében cselekvően fellépni. A mindenkori kormánypártok és az ellenzékhez fűződő viszonyunkat is ez motiválja.

Állásfoglalásaink miatt az ismertebb civil társadalmi szervezetek közé tartozunk. (Kicsit már anekdotába illik, hogy a szélsőjobboldal egyik legharsányabb szónoka Szabó Albert: a “Wallenberg Társaságot, az Országból történő kizavarásra” ítélte. Ezt akár munkánk elismeréseként is kezelhetjük. Csurka István is tett hasonló nyilatkozatot.) Meghatározó profiljaink között, markánsan megfigyelhető, bizonyos hangsúlyeltolódás. Míg a rendszerváltás éveit az érlelődő antiszemitizmus elleni fellépések jellemezték, később a Magyarországon tanuló, vagy egyéb módon itt tartózkodó színes bőrűekkel szembeni – általában bőrfejű – atrocitások határozták meg. (Amikor ezek 1993-1994 körül „lecsengtek”, igen sok külföldi diák megfélemlítve hagyta el az országot.) A cigányellenességgel szembeni programjaink az eltelt évek alatt egyenletesen jellemzik működésünket.

5. Tevékenységünket – alapszabályunk alapján – az Ország határain belül folytathatjuk, de kapcsolatainkat már nemzetközi szinten is kezeljük. Ez több rendezvényünk esetén nagy segítséget jelentett/jelent:

· Az amsterdami Anna Frank Házzal gyümölcsöző együttműködés alakult ki. (A Holland szervezet hasonlóan működik, mint a mi szervezetünk.) Az Anna Frank életéről és a holokauszt szörnyűségeiről szóló kiállítás budapesti megrendezését segítettük, melyhez az “Anna Frankok Magyarországon” c. kiállításunkkal és több kísérő rendezvénnyel társultunk.

· Igen fontosak azok a kapcsolataink, melyek a világ különböző részein működő Raoul Wallenberg egyesületekhez fűznek, svédországi, izraeli, argentínai, amerikai, kanadai és más szervezetek profiljai gyakran különbözőek, de a legalapvetőbb, az értékazonosság és Wallenberg neve is összeköt.