2023. 12. 07.
A svéd embermentők és az egyházak kapcsolata
(2023.12.07. Kubinyi Zoltán Emlékkonferencia)
Szigeti Jenő professzor/ aki Wallenberg -díjas , sajnos 2020.aug.elhunyt/ mondta 2016.augusztus 4.-i emlékbeszédében:
„Wallenberg emléke nemcsak a zsidóság belügye, hanem egy faluvá zsugorodott világunk erkölcsi felkiáltó jele. Ma is százezrek milliók szenvednek hitükért, meggyőződésükért. Ma is terem még az előítéletek mérge politikai faji, vallási, kulturális formában. Ma sincs igazi, manipulációs sanda szándékoktól mentes párbeszéd hitek, vallások, politikai, gazdasági és nemzeti eszmék között. Ezért ma is kellenek a Wallenbergi bátorságú emberek, az „igazak” akiknek emléke áldott.”
Ma is egy ilyen emberre – Kubinyi Zoltán adventista lelkészre – emlékezünk, aki Emberként cselekedett nem törődve a következményekkel.
Szigeti professzor fenti idézetében megemlítette a budapesti Raoul Wallenberg Egyesület fő célkitűzéseit is, amelyekért mi is fellépünk.
– Svéd embermentés Wallenberg megérkezése előtt – 1944. július 9. – is volt, de szervezettsége, volumene sokat változott és nagyságrenddel nőtt. A semleges országok diplomatái szabad mozgásuk miatt sokat tehettek /és tettek is/ az üldözöttekért. Különösen a német megszállást követően, amikor az érintett követségek vezetői rendszeresen egyeztették lépéseiket és/vagy közös kezdeményezéseket is tettek. Ezeken az egyeztetéseken Angelo Rotta Vatikáni nagykövet mindig határozottan és keményen lépett fel az üldözöttek érdekében és számos önálló kezdeményezést is tett Gennaro Verolino titkára közreműködésével. / Főhatóságok megkeresése, menlevelek, keresztlevelek akár bianco kiadásával is/ Raoul Wallenberg különös jogosultságaival is élve, de személyes fellépéseit is bevetve tízezer feletti üldözöttet mentett meg jól szervezett és sokat dolgozó munkatársaival közösen.
– Nina és Valdemár Langlet mentőmunkája a budapesti Svéd Vöröskereszt mentőtevékenységének megszervezése, menlevelek elkészítése és kibocsájtása, a feladatokat lebonyolító létesítmények kialakítása és működtetése hatalmas és költséges munka volt. Igen sajnálatos és ma is döbbenetes, hogy mindezt fizetés nélkül nagy ellenszélben tették. A magyarországi és más támogatók mellett a saját vagyonuk nagy része is az üldözöttek mentésére ment el. Munkájukhoz folyamatos segítséget nyújtottak a Sacre Coeur kolostor, valamint a Hermina úti Apácazárda apácái és munkatársai, állandó életveszélyben. A Langlet család által mentettek száma elérte a 25 ezer főt és Ők nem csak vallási, faji, hanem politikai és egyéb üldözötteket is mentettek.
– Azt hiszem nem követek el eretnekséget, ha kimondom, hogy a nagy történelmi egyházak megbuktak könyörületességből, amikor megszavazták az első és második zsidó törvényt. / A harmadik elutasítása, már semmit nem változtatott a kialakult helyzeten. / Az előzőekben elmondottak mellett a katolikus apáca és szerzetesrendekben közel 3200 főt bújtattak és mentettek meg. 1944-től a legnagyobb mentés a Pannonhalmi Bencés Apátságban történt Kelemen Krizosztrom főapátsága alatt, aki már bujkálásra kényszerült. A mentések száma itt közelítette a kétezer főt.
Külön kiemelendők itt: a nagyszámú keresztlevél kibocsájtások főleg a fővárosban, Uhl Antal pécsi mentései, Bernovits Vilma hitoktató mentései, az állandó gettó látogatók: Tomek Vince piarista, Köhler Ferenc lazarista, Havasi Lucius bencés és Deák Bárdos Lénárd jezsuita atya munkája. Serédi Jusztinián hercegprímás tehette volna a legtöbbet, de a fő kérdésekre késve, vagy nem válaszolt, helyette Márton Áron, Báró Apor Vilmos, Shvoy és Hamvas Endre püspökök tettek segítő lépéseket. Sok üldözöttet mentettek: az Irgalmasnővérek Anyaháza, Ferences Mária misszionárius Nővérek, Champagnat Intézet marista szerzetesei, Isteni Szeretet leányainak svábhegyi anyaotthona, Angolkisasszonyok Váci utcai és Zugligeti zárdáiban, Óbudai Szent Alajos Rendház, Karmelita Nővéreknél, Szociális Testvérek Társaságánál, Jézus Társaságnál, Collégium Teresianumnál, Jó Pásztor Egyházközségnél, Szatmári Irgalmas Nővéreknél, Cisztercita Rendnél és a Bencés Szerzeteseknél.
– A protestáns egyházak vezetése „….nem gyakoroltak bírálatot a zsidókra vonatkozó rendelkezések felett…csupán a kikeresztelkedettek egyházi életének lehetővé tételét szorgalmazták. (Kapy Béla evangélikus püspök) Még erre is kemény miniszterelnöki válasz jött: „…a zsidó fogalmát felekezetre való tekintet nélkül, faji alapon kell meghatározni.”
Fontos kezdeményezést az 1942-ben létrejött Jó Pásztor Misszió albizottság tett a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával a B szekciós gyermekmentés megszervezésével / Sztehlo Gábor evangélikus lelkész vezetésével/ az A szekciós cionista gyermekmentés Komoly Ottó vezetésével történt. Protestáns mentéseket végzett még a Skót Misszió, a Bethesda kórház és a Diakonissza Testvérház. Kiemelhető még a Soli Deo Glória diákszövetség melynek vezetője Soós Géza külügyminisztériumi főtanácsos volt és Joó Sándor pasaréti lelkész, aki saját lakásában 30 főt bújtatott.
Beszédem végén ismét Szigeti Jenő professzortól idézek:
” A szabadságot nem az Alkotmány, vagy a törvények teremtik meg. Ez a demokratikusan gondolkodó ember belső értéke. Napi feladat ez, aminek stratégiáját a legszélesebb társadalmi összefogással hívőknek és nem hívőknek, vallásosoknak és nem vallásosoknak, különböző nemzetiségű, fajú, kultúrájú és politikai meggyőződésű embereknek közösen, nyílt párbeszédben kell kidolgozni. Szükség lenne ezeket a kérdéseket a napi politizálás témái közül mihamarabb kivonni, és a társadalom etikai normájává emelni.”
Úgy legyen…! Köszönöm, hogy meghallgattak.
/ Dr. Sebes J./