2025. március 22.
Hamarosan megjelenik a Raoul Wallenberg Egyesület kiadásában, a Kolor Optika Nyomda és Kiadó gondozásában, a Wallenberg füzetek XIX. kötete, Ember Mária Siratóének című könyvének javított, második kiadása.
FÜLSZÖVEG HELYETT
Az 1994-ben megjelent első kiadásból
„Ha valamit el akartam kerülni, akkor a botrány az. Ha valamire nem volt szüksége ennek az ügynek, az a körülötte kerekedett vihar. Közös feladatunk az lett volna, hogy a gyász méltóságát megóvjuk. Jövőre lesz ötven esztendeje annak, hogy Magyarország lakosságának egy részére kimondatott a halálos ítélet. Mint a véletlenül megmaradottak egyike, nyilvánvaló kötelességemnek éreztem, hogy segítsek megemlékezni azokról, akik nem maradtak meg. A kormány által létrehívandó 1944-es Emlékbizottságba való jelölésemet megtiszteltetésnek és a magam által magamra rótt feladat elvégzéséhez kapott lehetőségnek véltem. A bizottság személyi összetétele és a körülötte kirobbant politikai feszültség lehetetlenné teszi, hogy a tervezett országos megemlékezéssorozat – ennyi idő és változás múltán – a kölcsönös megbecsülés jegyében útjára indított, nyugodt szervező munkával előkészíttessék. Méltányos egyeztetésekre immár aligha van mód. Ennek az ügynek csendre lett volna szüksége. Tapintatra. Beleérző, együttérző képességre, mindjárt a névsor összeállításánál. Úgy vélem, szóba kellett volna állni a névsorba javasoltakkal, nem róluk nélkülük dönteni. Portölcsér közepén nem tudok gyászolni.”
Ember Mária szomorú nyilatkozata 1993. november 26-án jelent meg a Népszabadság 7. oldalán, alul, fekete keretben. A véletlenül megmaradott írónő többé nem beszélt (talán nem is kérdezték) a nyilvánosság előtt arról, hogy miért is lépett ki a bő félévvel korábban életre hívott, de aktivizálódni csak az év őszén aktivizálódó Pro Homine – 1944 emlékbizottságból.