2025. augusztus 4.
Baranyi Krisztina, Ferencváros független polgármestere beszéde Raoul Wallenberg születésének évfordulóján 2025. augusztus 4-én.
„A Humánum Napján, Raoul Wallenberg születésének évfordulóján, a róla elnevezett egyesület megemlékezésén elmondott beszédem:
Ha van közös múltunknak olyan szereplője, akire érdemes emlékeznünk, akkor az Raoul Wallenberg.
Az egykori diplomata, aki bár külföldi volt, mégis a magyar történelem egyik legnagyobb hőse lett.
Különösen indokolt emlékezni és tanulságokat levonni most, amikor ismét patakokban folyik az emberi vér, egyszerre több helyszínen is.
A szomszédos Ukrajnában és a Közel-Keleten egyaránt.
Szerencsésebb helyeken és időkben, mint amilyen például a mai Magyarország, az emberi életeket még nem kell féltenünk.
Az emberi méltóságot annál inkább.
Megint széles körben hódítanak a legszörnyűbb rasszista gondolatok és tettek, a kirekesztés, a gyűlölet pusztító szelleme.
A nácik öröksége, amely ismét a legmagasabb szinteket foglalja el.
És persze megint a legelesettebbeket, a leginkább kiszolgáltatottakat támadja.
A menekülteket, az amúgy is kirekesztett kisebbségeket, a nőket, a melegeket.
Esetleg egy másik, kisebb vagy gyengébb nemzet tagjait.
Ezt láthatjuk a magyar kormány hisztérikus gyűlölet-propagandáiban, a legerősebb ország vezetőjének náci hangvételű kijelentéseiben, az orosz diktátor gyilkos háborújában egyaránt.
Ilyenkor és ilyen helyeken van mindennél nagyobb szükség Raoul Wallenbergekre.
A mi életünkben, itt és most, ez még csak azt jelenti, hogy ilyenkor kell igazán kiállni megtámadott embertársaink mellett.
A szolidaritás amit nekik nyújthatunk, eltörpül ahhoz a képest, amit Wallenberg és fájdalmasan kevés társa vállalt magára a vészkorszak közben.
Mégis sokan vannak közöttünk, akik még ezt a szerény kockázatot sem merik vállalni.
Akik most lapítanak, holott pontosan tudják, hogy a migránsoknak nevezett menekültek elsődlegesen nem veszélyt jelentenek, hanem akkor már inkább lehetőséget.
De mindenekelőtt segítségre szoruló embereket.
Azt is tudják, hogy nem az LMBTQ közösség tagjai rontják meg a gyerekeinket, hanem éppen a melegek elleni gyűlölet-hadjárat.
Mégis csendben maradnak.
Azzal is tisztában vannak, de inkább nem firtatják, hogy Ukrajnában ma az agresszor erői és a honvédők állnak egymással szemben.
Olyan példái ezek a megalkuvásnak, az emberi gyengeségnek, amelynek történetét a vészkorszakból is jól ismerhetjük.
És ez további fontos adóságunkra hívja fel a figyelmünket.
Annak a ténynek a rögzítésére, hogy 1944 és 45 Magyarországán, nagyságrendekkel többen vettek részt a tömeggyilkosságokban, a pusztításban, mint ahányan a wallenbergek voltak.
És hogy az elsöprő többség se nem gyilkolt, se nem mentett, hanem cinkosan avagy fájdalommal, de mindenképpen néma csendben figyelte a szörnyűségeket.
Azokat a szörnyűségeket, amelyeket a magyar állam aktív részvételével hajtottak végre.
Ezeket a történelmi tényeket hamisítja meg a jelenleg hivatalos magyar emlékezetpolitika szobrokkal, kiállításokkal, iskolai könyvekkel.
Biztos, hogy nem csak ezen múlik, de amíg ezt nem korrigáljuk, amíg nem tesszük véglegesen helyre, addig nem lesz felnőtt magyar demokrácia sem.
Emlékezzünk ezért ma úgy Raoul Wallenbergre, hogy nem csak fejet hajtunk az egykori hős előtt, hanem történetéből erőt is merítünk az előttünk álló feladatok elvégzéséhez.
Köszönöm, hogy meghallgattak!”
Forrás innen: https://www.facebook.com/reel/620590831087506