Tisztelt megemlékezők! Kedves Testvérek!
Máté Evangéliumának 12. részében (33. 35.) Jézus így szól hozzánk:
„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és
teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát. …
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő
szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.”
Amikor Jézus szavait olvasom, eszembe jut egy régi magyar közmondás:
„Alkalom szüli a tolvajt.”
Sokan úgy gondolták / úgy gondolják, hogy a külső körülmények határoznak
meg mindent. Az én korosztályomnak még az iskolában sulykolták a fejébe,
hogy „a lét határozza meg a tudatot”. Azt tanították, hogy ha a külső
körülményeket sikerül megváltoztatni, akkor megváltozik minden. Sokan ma is
azt hiszik, hogy ha anyagilag magasabb színvonalra emelünk embereket, azzal
megváltoznak. De ez sajnos nem igaz.
Akik ismernek tudják, hogy több mint 30 éven keresztül börtönben szolgáltam.
Majdnem 7 éven keresztül önkéntesként jártam be, a szabadidőmben, a magam
költségén. Kerek 24 éven át alkalmazott voltam a börtönben, ennek minden
előnyével és hátrányával együtt. Mióta nyugdíjaztak, immár két éve újra
önkéntesként járok be, hogy a Biblia tanításairól beszélgessek a
fogvatartottakkal.
Mikor alkalmazott voltam, a fogvatartottak időnként próbáltak provokálni: „Ha
nekem is akkora fizetésem lenne, mint magának, nem lennék itt, a börtönben.”
Bár a szolgálati szabályzat tiltja, egyszer egy istentisztelet végi beszélgetés
alkalmával megmondtam, hogy mennyi a fizetésem. „Én annyi pénzért a
kisujjamat sem mozdítanám.” – „Ezért vagyunk most más ruhában, itt a
börtönkápolnában.” – válaszoltam.
Gyakran előfordult, hogy az elítéltek a külső körülményeket hibáztatták
mindenért. Azt bizonygatták, hogy ők nem voltak rosszak, csak a külső
körülmények kényszerítették bele őket hogy ezt, vagy azt elkövessék, amiért
aztán elítélték őket…
Erre nem tudtam mást mondani, mint hogy a külső körülmények nem tudnak
mást előhozni belőlünk, csak ami bennünk van. Jézus szavaival élve, „a jó fa jó
gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt terem.” A külső körülmények
nem tudnak mást kihozni belőlünk, csak azt, ami bennünk van.
Vegyünk példának egy fazék forró vizet. Ez a külső körülmény. Tegyünk bele
egy tojást és egy krumplit! A tojás megkeményszik a forró vízben, a krumpli
megpuhul…
A háborús helyzethez visszatérve: az egyik ember, fegyvert kapva a kezébe azt
hiszi, hogy ő élet és halál ura, és bárkivel azt tehet, amit ő akar. Kirabolhat,
megölhet bárkit, ha neki úgy tetszik. Ugyanebben a helyzetben a másik ember az
életét is kész kockára tenni, hogy másokat, akár számára teljesen ismeretlen
embereket megmentsen…
Nagyon sok múlik azon a környezeten, amelyben egy ember szocializálódott!
Nem mindegy, hogy az egoizmus, a másokat semmibe vevő „önmegvalósítás”, a
mások kárára való érvényesülés volt előtte a minta, amelyben szocializálódott,
vagy a Biblia Mózes és Jézus által is kihangsúlyozott parancsolata, hogy
כמוך לרעך ואהבת = Szeresd felebarátodat, mint magadat!
Wallenberg pozitív nevelést és példát kapott, és ezért függetlenül érkezése
eredeti céljától oda tudott állni az üldözöttek mellé, és sok embert meg tudott
menteni a rasszista pusztítástól.
Salamon azt írja a Példabeszédek könyvében (22,6), hogy
„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el
nem távozik attól.”
Isten adjon felelősséget a szívünkbe, hogy gyermekeinket úgy tudjuk nevelni,
hogy soha többé ne kerülhessen sor olyan etnikai-, ideológiai-, vagy vallási
alapú üldözésre, népirtásra, mint 1944-45-ben! Illetve, ha mégis sor kerülne
bármilyen megkülönböztetésre, vagy üldözésre, gyermekeink az üldözöttek
mellé tudjanak állni!
Szénási Jonatán Sándor ny. református lelkipásztor –
elkötelezett református, de előitéletmentes nyított szolgálatot
végzett. Felekezeti hovatartozástól és etnikai kötödéstől
függetlenül foglalkozott mindenkivel. Rendszeresen tartott
börtönlelkészként cigány nyelvű istentiszteleteket és a börtön
rabjai gondozták a Kápolnásnyéki zsidó temetőt.